Lássuk csak,először is ízelítőt adok a filmből ami az "Egy makulátlan elme örök ragyogása" (persze nem spoilerezve).Végre egy film ami határozottan nem egy szokványos "vicces","balga","balfék" (balfék talán igen) Jim Carrey-t mutat be. Sikerült levetkőznie azt a tipikus karakterét ami a filmek alatt ráragadt: HURRÁ. A film egyébként a szerelemről és a romantikáról szól,DE semmiképp sem ajánlanám szerelmespároknak vagy tömény,klisékre vágyó egyedeknek.
Hogy miért is?
Mert Jim Carrey (és egyébként Kate Winslet akit remélem ezek után nem csak a Titanicból fogunk"Rózozni" ) ebben a 2004-es filmben felállít a szerelmével egy olyan elvont és bensőséges világot aminek fogságából szabadulni akarnak,és itt jön elő a romantikus filmek nem megszokott,nem mindennapi eszköze: egy utópisztikus vonás : az emlékek törlése.Így jön létre a romantikus-utópisztikus filmünk.
A történet nem egy síkon játszódik és TÉNYLEG de TÉNYLEG nem akarom ajánlani szerelmespároknak mert félek attól,hogy az utolsó képkocka végén azt mondjátok (persze magatokban),hogy ?vajon az én kapcsolatom is lehetne ilyen mély? Létezhet egyáltalán ilyen? Szóval aki jót akar magának,meg persze a párjának az szíveskedik EGYEDÜL megnézni. Addig én is felelevenítem (barátnőm távollétében) és az érzelmi és magányossági skálán e film segítségével mélyre süllyedek mert ha van egy romantikus film ami után érezheted magad elhagyatottnak és lecsúszottnak akkor EZ A FILM AZ!
Részletes elemzését megpróbálom leírni 3-4 nap elteltével (ahogy időm engedi) - és ha még nem depiztem be teljesen - és reménykedek,hogy addig valaki érdemben hozzászól a témához
